Nagakura Juko, a World Coding Club és a SHEQUALITY alapítója

Nagakura Juko kilencévesen tanult meg kódolni. Most 17 éves, és két, egész világra kiterjedő közösséget épített ki, amelyek több lányt bátorítanak a technika világába való belépésre, és felveszik a kesztyűt az iparban tapasztalható nemi egyenlőtlenséggel szemben. Juko a #WomenWhoMaster (Élenjáró nők) sorozat keretében csatlakozott a Logitech MX-hez, hogy beszéljen kódolási szenvedélyéről, arról, hogy milyen módszerekkel tud segíteni a nála fiatalabb lányoknak, és hogy az egész világra kiterjedő közössége hogyan intéz kihívást még az ő feminizmussal kapcsolatos nézeteihez is.

K.: Mesélj arról, hogyan nőttél fel. Szokványos számítógépes „kocka” voltál?

​Japánban élek, japán vagyok, de nagyjából 6-tól 14 éves koromig az Amerikai Egyesült Államokban éltem. Amerikában felnőve rengeteg lehetőséget kaptam, amit a Japánhoz hasonló országokban élő gyerekek lehet, hogy nem kapnak meg. Részben ez sarkallt arra, hogy segítsek másoknak.

Már nagyon kisgyerekkoromtól szeretem a számítógépeket. Már akkor könyörögtem a szüleimnek, hogy vegyenek nekem számítógépet, amikor még csak 8 éves voltam. Aztán karácsonyra kaptam egyet, és azonnal beleszerettem. Kilencévesen elkezdtem kódolni egy Scratch nevű internetes platform segítségével. A szüleim mindig támogattak.

K.: Elindítottad a World Coding Clubot. Ez egy jó minőségű hasznos technológiai képzést nyújtó diákszervezet, amely bevezeti a fiatalokat a számítógép-tudományok és a műszaki vállalkozás világába. Mennyire játszott szerepet a fiatalkori műszaki érdeklődésed abban, hogy alapíts egy nem nyereségérdekelt szervezetet?

Az Amerikai Egyesült Államokban Részt vettem úgynevezett „hackaton”-okon (kódolótalálkozókon), kódolóversenyeken és kódolási rendezvényeken és bajnokságokon, amelyek lehetőséget teremtettek a kódolási tudásom és úgy általában a szenvedélyeim fejlesztésére.

Amikor visszaköltöztem Japánba, ott minden más volt. A World Coding Club (Kódolási világklub) ötlete akkor merült fel bennem, amikor az iskolában egy tanár egynapos kódolási oktatást akart tartani. Egyáltalán nem volt vicces!

Egy évvel később indítottam el a World Coding Clubot egy másik középiskolás diákkal együtt, aki szintén az Amerikai Egyesült Államokból költözött Japánba. Első lépésként szerveztünk egy kódolótalálkozót Japánban élő felső tagozatos és a középiskolás diákok számára. Most már a világ minden tájáról jelentkeznek rá. Az utolsó kódolótalálkozónkon a világ több mint 30 országban élő diákok vettek részt.

K.: Hogyan támogatod a fiatalabb diákokat?

A legjobb az egészben az, hogy támogatni tudunk a fiatalabb diákoknak. A kódolótalálkozók során a Discord és más kommunikációs lehetőségek segítségével közvetlenül beszélgetünk a diákokkal. Ez lehet célirányos segítség, vagy csak adhatunk nekik egy lökést, hogy „figyelj, talán ebbe az irányba kellene elindulnod a projekteddel”. Nagyon jó érzés, hogy kapcsolatban vagyunk más diákokkal, és segítünk nekik, ahogy tudunk.

K.: Volt mentorod?

Igen. A kódolásban nem segített, de amikor 13 éves voltam, az angolirodalom-tanárom megismertette velem az irodalomban fellelhető nemi egyenlőséget és feminizmust. Ő maga a feminizmus szószólója volt. Az órái felkeltették bennem az aktivizmus iránti érdeklődést. Azt hiszem, ebben az értelemben segített nekem olyan közösségeket létrehozni, amelyek előbbre lendítik a feminizmus ügyét, ilyen a World Coding Club és a SHEQUALITY is.

K.: Mi az a SHEQUALITY, és miért indítottad el?

A SHEQUALITY egy internetes platform, ahol a világ minden részéről származó írónők tesznek közzé a feminizmust globális nézőpontból vizsgáló cikkeket. Épp mostanában értük el a mérföldkövet jelentő 100. cikket.

Minden akkor kezdődött, amikor visszaköltöztem Japánba az Amerikai Egyesült Államokból. Észrevettem, hogy mekkorák itt a különbségek a feminizmus és a nemi egyenlőség tekintetében – jó és rossz irányban is. Érdekeltek ezek a különbségek, és elkezdtem naplót írni arról, amit láttam.

Azután 15 éves koromban beiratkoztam egy internetes iskolába. Hirtelen lett egy csomó osztálytársam a világ különböző részeiről. Bemutatkozást kellett írnunk, és én az enyémben arról is írtam, hogy az egyik érdeklődési köröm a feminizmus. Néhány diáktársam felvette velem a kapcsolatot, és azt mondták, hogy ez mennyire jó, én pedig arra gondoltam, hogy talán érdemes lenne a naplómat tényleges platformmá fejleszteni, és meghívni oda más lányokat. Ekkor indítottam el a SHEQUALITY platformot. 

Eredetileg hat lány vett részt benne a világ különböző részeiről. Aztán a cikkeket elolvasó más lányok is jelezték, hogy ők is szeretnének csatlakozni, ezért folyamatosan bővítettük a csapatunkat. Most már minden lakott földrészről írnak nekünk cikkeket.

K.: Ez úgy hangzik, mintha azért indítottad volna el a SHEQUALITY platformot, hogy segíts megváltoztatni a világot, de megváltoztatott-e ez téged is?

Az Amerikai Egyesült Államokban a feminizmus egyféle dolog. Mindenkinek szól. Még férfiak is lehetnek feministák, és én csak ezt a nézőpontot ismertem. De aztán olvastam egy cikket egy Costa Rica-i lányról, és rájöttem, hogy a feminizmussal kapcsolatos nézeteim csak a saját tapasztalataimra vannak alapozva, és azokra a területekre, ahol addig éltem. Tudatosult bennem, hogy annak a fajta feminizmusnak, amelyre bizonyos régiókban szükség van, annak, hogy ki vehet benne részt, és hogy mit támogat, kultúránként eltérőnek kell lennie.

K.: Mi az, amit szeretnél, ha napjainkban hétköznapibb lenne a tudomány, a technika, a műszaki élet és a matematika (STEM), valamint a számítógép-tudomány világában?

Bárcsak ne lett volna szükség arra, amit csinálok! Rengeteg olyan nem nyereségérdekelt szervezet (NPO) és másfajta szervezet van világszerte, amelyek azt csinálják, amire szükség van. Remélem azonban, hogy a jövőben kevésbé kell hangsúlyozni, hogy a nőket és a fiatal lányokat is várja a technika világa.