Samantha Anderson, Ph.D. és Ainura Sagyn

A Logitech MX #WomenWhoMaster sorozatunk legújabb része két figyelemre méltó nőt mutat be Európából és Közép-Ázsiából, akik a technológia és a tudomány élvonalában dolgoznak.

Dr. Samantha Anderson a DePoly SA, egy svájci székhelyű vegyipari újrahasznosító vállalat vezérigazgatója és társalapítója, amely körforgásos gazdaságot hoz létre a fogyasztóktól származó és az ipari egyszer használatos műanyaghulladék kezelésére. Ainura Sagyn mérnökinformatikus és ökofeminista Kirgizisztánban, aki megalapította a Tazar alkalmazást, amely összekapcsolja a kirgiz állampolgárokat és vállalatokat az újrahasznosítókkal, és célja, hogy csökkentse a hulladéklerakókban keletkező hulladék mennyiségét a fejlődő országokban.

A két úttörő tudóssal arról beszélgettünk, hogyan alakítják a fenntarthatóság jövőjét.

K: Mi inspirálta arra, hogy saját céget alapítson?

Samantha Anderson: 2018-ban egyre több kutatás látott napvilágot a mikroműanyagok egészségre gyakorolt hatásairól, de nem volt igazán sietős a probléma kezelése. Később a doktori éveim alatt a társalapítókkal összeállítottuk a DePoly működéséhez szükséges kémiát, és onnantól kezdve minden formát öltött. Reményeink szerint a DePoly képes lesz csökkenteni a globális műanyagszennyezést azáltal, hogy módot ad olyan egyszer használatos műanyagok újrahasznosítására, amelyek ma egyenesen a hulladéklerakókba vagy az égetőközpontokba kerülnek. A jelenlegi, „kitermelés–gyártás–eldobás” elvű lineáris gazdaság kimeríti a környezetünk természeti erőforrásait.

K: Képzelje el, hogy az egyik tanítványa 2100-ban ugyanazt a karriert választja, mint ön. Milyennek szeretnéd látni az ő jövőjét?

SA: Először is remélem, hogy módot találunk az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésére, hogy az a környezet, amelyben ő él, legalább olyan barátságos legyen, mint a mi mostani környezetünk. De ettől eltekintve hangsúlyoznám neki, hogy a jövőjét ő maga alakítja.

K: Mit csinált, mielőtt elkezdett dolgozni az alkalmazásán?

Ainura Sagyn: Mint a legtöbb kirgizisztáni fejlesztő, én is távmunkában dolgoztam külföldi cégeknek, amikor kaptam egy gyakornoki ajánlatot a LinkedIntől San Franciscóban. A lehetőség az amerikai külügyminisztérium TechWomen programjának része volt, amelynek keretében 100 közel-keleti, afrikai és közép-ázsiai nő kap szakmai gyakorlatot vezető vállalatoknál vagy egyetemeken. Elképesztő volt! Összefogtam mérnök barátnőimmel is, és beutaztam Kirgizisztánt, hogy lányoknak tanítsam meg a programozás alapjait.

K: Mit mondana egy lánynak, aki műszaki és tudományos tantárgyakat szeretne tanulni, vagy egy nőnek, aki saját startupvállalkozást szeretne létrehozni?

AS: Azt mondanám, hogy jobb, ha 18 évesen készségeket fejlesztesz ahelyett, hogy pályát választanál. A legfőbb készség pedig az, hogy kreatív módon tudjunk problémákat megoldani.

Emellett a fejlődő országokban az emberek gyakran úgy gondolják, hogy csak akkor tudnak jobbá válni, ha elmennek máshová, ami sok esetben „agyhalottá” teszi az országot. Talán hallott már Ön is erről a jelenségről.

Samantha és Ainura napjaink lakóhelytől függetlenül egyik legsürgetőbb kihívásában kamatoztatják egyedülálló készségeiket, tapasztalataikat és szenvedélyüket: egy olyan jobb környezet megteremtésén dolgoznak, amely mindannyiunk és a jövő generációi számára is a lehető legtöbb lehetőséget biztosítja.

Ha többet szeretne megtudni, a Samanthával és Ainurával készített teljes interjú elolvasásához kattintson ide.