Igen! Már nagyon korán elkezdtem érdeklődni a számítógépek iránt. A Fülöp-szigeteken születtem és nevelkedtem, és gyermekkorom nagy részét nagybátyáim számítógépekkel felszerelt kávézóiban töltöttem. Tele voltak játékosokkal és kockákkal. A szabadidőm túl nagy részét töltöttem azzal, hogy ingyen interneteztem, vagy csak játszottam a számítógépeken. Sok stratégiai játékkal játszottam, mint például az Age of Empires, a StarCraft vagy a Warcraft. Aztán ott volt a Vice City, a Grand Theft Auto és más olyan játékok, amikkel nem kellett volna játszanom. Mivel ennyire szerettem a számítógépeket és a játékokat, én lettem a családom informatikusa.
Nagyon támogatóak voltak, legalábbis ami a műszaki-tudományos részt illeti. Szerintem csak nem igazán tudták, miről is szólnak a videójátékok. Anyukám sokkal elfogadóbb volt, amikor a műszaki pályát választottam, mert ő is informatikát tanult az iskolában, de végül a szíve vágyát követve tánctanár lett.
A minőségbiztosítási tevékenység együtt jár azzal, hogy felelős vagyok a minőségért. Ennek egy része a tesztelés, de a feladatom annak biztosítása is, hogy a csapat megalapozott döntéseket tudjon hozni az új funkciók bevezetésekor. Értékeljük a kockázatot, átgondoljuk, mi az, ami jó, milyen legyen egy termék, annak elérhetősége, és vonzereje. Vagyis nem csak arról van szó, hogy működik-e. Olyan terméket szeretnénk készíteni, amelyet az emberek élvezettel használnak.
A minőségbiztosítás remek módja annak, hogy megismerd a videójáték-fejlesztés különböző területeit, mivel közvetlenül együttműködsz az összes fejlesztővel, így megtanulod és megérted a teljes folyamatot. Szó szerint Te vagy az a személy, aki a legközelebb áll magához a termékhez.
Nem igazán tudok tenni ez ellen, egyszerűen csak magamat adom. Ez átjön.
Szerencsés vagyok, hogy támogató csapatom és főnököm van, akik mellett úgy érzem, önmagam lehetek, és nem kell megjátszanom magam. De miután befejeztem a főiskolát, úgy voltam vele, már nem érdekel, mit gondolnak rólam az emberek – vagyok, aki vagyok, és meglátjuk, mi lesz ebből.
Mindig próbálok beszélgetni a csapatommal, és elmondani nekik, hogy jó, ha megosztják az érzéseiket és beszélnek arról, hogy érzik magukat. Igyekszem azt is jobban megmutatni, ahogyan a vezetőinkkel beszélek, és ahogy a csapatunkat képviselem – úgy megnyilvánulni, ahogy remélem, mások is fognak majd. Sok félelem van azzal kapcsolatban, hogy az emberek felszólaljanak a vezetőség felé, különösen akkor, ha valaki új, és azon töpreng, érdemes-e egyáltalán hallatnia a hangját. Ezért a saját cselekedeteimen keresztül próbálok erőt adni az embereknek.
Amellett, hogy minőségbiztosítási mérnök és minőségügyi vezető vagyok, a Rainbow Rioters nevű munkavállalói csoportunk sztrájkcsapatát is vezetem. Ez a mi LMBTQIA+ erőforrás csoportunk, melynek küldetése a befogadó közösségek támogatása a Rioton belül és azon kívül is. Azt tervezzük, hogy nem csak a Pride-hónapra összpontosítjuk erőfeszítéseinket, hanem egész évben lesznek belső és külső programjaink is. A csapat az elmúlt évek során különböző területeken végzett fantasztikus munkát, a pólók tervezésétől és a queer alkotóknak szervezett fórumoktól kezdve a Pride megünneplésén át egészen az alkalmazottak számára egész évben biztosított erőforrásokig.
Úgy kerültem az iparágba, hogy nem ismertem sok embert. Több nő is segített, de volt egy bizonyos személy, Cynthia Ibarra, aki sokat jelentett nekem. Ő volt a vezetőm az utolsó játékstúdiós munkahelyemen, a Naughty Dog-nál. Ő volt a csapat lelke. A munkában is segített, és érzelmi támogatást is nyújtott. Úgy éreztem, hogy nem csak a munkával kapcsolatos dolgokkal fordulhatok hozzá, és bármi is történt, mindig arra ösztönzött, hogy jobb legyek a munkámban, anélkül, hogy bármit is szépített volna.
Ne keverd össze a lelkesedést a kihasználással. Nyugodj meg. Az emberek mindig azt mondják, lassítsak. Még mindig nem követem ezt a tanácsot, de tisztában vagyok vele, és dolgozok rajta. Folyamatosan emlékeztetnem kell magamat arra, hogy hosszú pályafutás áll előttem, és jobb, ha hosszú távon fenntartható maradok, mintha gyorsan kiégek. Annyi minden van az életben, amit nem tapasztalhatsz meg, ha mindig csak a munkára koncentrálsz.
Nehezemre esik ezt ténylegesen megtenni, mert szeretek sokféle dolgot csinálni, és azt gondolom, megy ez nekem, de mindenkinél van egy határ, és én most próbálom megtanulni, hol van az enyém.
Szerintem sokan attól félnek, hogy a játékok területén eluralkodik a monetizáció és a kapitalizmus. De a játékipar annyira lelkes, hogy remélem, ez nem alakul majd teljesen így. Még mindig úgy gondolom, hogy ez az egyik legjobb iparág.
Azt is látom, hogy egyre sokszínűbbé válik ez a terület. Nagyon remélem, hogy gyorsabban halad majd ezen az úton a játékipar, mint a technológia. Ide tartozik az is, hogy megpróbálunk minél több különböző írót és alkotót megnyerni. Ha új kreatív elméket vonunk be, az ő látásmódjuk megjelenik a játékokban is.
Remélem, nem érzi majd úgy, hogy ő az egyetlen hang a saját társadalmi csoportjából. Szeretném, ha úgy érezné, ő egy a sok közül, nagyon erős, és szeretném, ha elfogadott lenne. Tudom, hogy majd sok más problémával kell megküzdenie, de nem szeretném, hogy egyáltalán kérdés szintjén is felmerüljön az, van-e helye ebben az iparágban.
Gabbyval Twitteren a @gabs820 címen vagy a LinkedInen léphet kapcsolatba.
A Riotnál végzett munkája mellett Gabby tagja a Project AWR-nek is, amelynek célja, hogy biztonságos helyet teremtsen az ázsiai nők számára a játékiparban. A De La Salle Egyetemmel is együttműködik a Good Game Well Developed nevű kiemelt rendezvényükön, ahol előadóként és mentorként segíti azokat a diákokat, akik a játékipari minőségbiztosítás területén szeretnének dolgozni.
A Women Who Master azokat a nőket állítja reflektorfénybe, akik eredményeket értek el műszaki és tudományos területeken. A sorozat célja ezen eredmények megismertetése, a jövőbeni vezetők ösztönzése és a technológia területén fennálló, nemek közti szakadék csökkentése.
Fénykép: Gabby Llanillo
