​Japánban élek, japán vagyok, de nagyjából 6-tól 14 éves koromig az Amerikai Egyesült Államokban éltem. Amerikában felnőve rengeteg lehetőséget kaptam, amit a Japánhoz hasonló országokban élő gyerekek lehet, hogy nem kapnak meg. Részben ez sarkallt arra, hogy segítsek másoknak.

Már nagyon kisgyerekkoromtól szeretem a számítógépeket. Már akkor könyörögtem a szüleimnek, hogy vegyenek nekem számítógépet, amikor még csak 8 éves voltam. Aztán karácsonyra kaptam egyet, és azonnal beleszerettem. Kilencévesen elkezdtem kódolni egy Scratch nevű internetes platform segítségével. A szüleim mindig támogattak.

Az Amerikai Egyesült Államokban Részt vettem úgynevezett „hackaton”-okon (kódolótalálkozókon), kódolóversenyeken és kódolási rendezvényeken és bajnokságokon, amelyek lehetőséget teremtettek a kódolási tudásom és úgy általában a szenvedélyeim fejlesztésére.

Amikor visszaköltöztem Japánba, ott minden más volt. A World Coding Club (Kódolási világklub) ötlete akkor merült fel bennem, amikor az iskolában egy tanár egynapos kódolási oktatást akart tartani. Egyáltalán nem volt vicces!

Egy évvel később indítottam el a World Coding Clubot egy másik középiskolás diákkal együtt, aki szintén az Amerikai Egyesült Államokból költözött Japánba. Első lépésként szerveztünk egy kódolótalálkozót Japánban élő felső tagozatos és a középiskolás diákok számára. Most már a világ minden tájáról jelentkeznek rá. Az utolsó kódolótalálkozónkon a világ több mint 30 országban élő diákok vettek részt.

A legjobb az egészben az, hogy támogatni tudunk a fiatalabb diákoknak. A kódolótalálkozók során a Discord és más kommunikációs lehetőségek segítségével közvetlenül beszélgetünk a diákokkal. Ez lehet célirányos segítség, vagy csak adhatunk nekik egy lökést, hogy „figyelj, talán ebbe az irányba kellene elindulnod a projekteddel”. Nagyon jó érzés, hogy kapcsolatban vagyunk más diákokkal, és segítünk nekik, ahogy tudunk.

Igen. A kódolásban nem segített, de amikor 13 éves voltam, az angolirodalom-tanárom megismertette velem az irodalomban fellelhető nemi egyenlőséget és feminizmust. Ő maga a feminizmus szószólója volt. Az órái felkeltették bennem az aktivizmus iránti érdeklődést. Azt hiszem, ebben az értelemben segített nekem olyan közösségeket létrehozni, amelyek előbbre lendítik a feminizmus ügyét, ilyen a World Coding Club és a SHEQUALITY is.

A SHEQUALITY egy internetes platform, ahol a világ minden részéről származó írónők tesznek közzé a feminizmust globális nézőpontból vizsgáló cikkeket. Épp mostanában értük el a mérföldkövet jelentő 100. cikket.

Minden akkor kezdődött, amikor visszaköltöztem Japánba az Amerikai Egyesült Államokból. Észrevettem, hogy mekkorák itt a különbségek a feminizmus és a nemi egyenlőség tekintetében – jó és rossz irányban is. Érdekeltek ezek a különbségek, és elkezdtem naplót írni arról, amit láttam.

Azután 15 éves koromban beiratkoztam egy internetes iskolába. Hirtelen lett egy csomó osztálytársam a világ különböző részeiről. Bemutatkozást kellett írnunk, és én az enyémben arról is írtam, hogy az egyik érdeklődési köröm a feminizmus. Néhány diáktársam felvette velem a kapcsolatot, és azt mondták, hogy ez mennyire jó, én pedig arra gondoltam, hogy talán érdemes lenne a naplómat tényleges platformmá fejleszteni, és meghívni oda más lányokat. Ekkor indítottam el a SHEQUALITY platformot. 

Eredetileg hat lány vett részt benne a világ különböző részeiről. Aztán a cikkeket elolvasó más lányok is jelezték, hogy ők is szeretnének csatlakozni, ezért folyamatosan bővítettük a csapatunkat. Most már minden lakott földrészről írnak nekünk cikkeket.

Az Amerikai Egyesült Államokban a feminizmus egyféle dolog. Mindenkinek szól. Még férfiak is lehetnek feministák, és én csak ezt a nézőpontot ismertem. De aztán olvastam egy cikket egy Costa Rica-i lányról, és rájöttem, hogy a feminizmussal kapcsolatos nézeteim csak a saját tapasztalataimra vannak alapozva, és azokra a területekre, ahol addig éltem. Tudatosult bennem, hogy annak a fajta feminizmusnak, amelyre bizonyos régiókban szükség van, annak, hogy ki vehet benne részt, és hogy mit támogat, kultúránként eltérőnek kell lennie.

Bárcsak ne lett volna szükség arra, amit csinálok! Rengeteg olyan nem nyereségérdekelt szervezet (NPO) és másfajta szervezet van világszerte, amelyek azt csinálják, amire szükség van. Remélem azonban, hogy a jövőben kevésbé kell hangsúlyozni, hogy a nőket és a fiatal lányokat is várja a technika világa.

Jukóval a LinkedIn platformon léphet kapcsolatba. Ha szeretne többet megtudni a SHEquality kezdeményezésről, keresse fel a Shequalityblog.org webhelyet.

A Women Who Master azokat a nőket állítja reflektorfénybe, akik eredményeket értek el műszaki és tudományos területeken. A sorozat célja ezen eredmények megismertetése, a jövőbeni vezetők ösztönzése és a technológia területén fennálló, nemek közti szakadék csökkentése.

Fénykép: Nagakura Juko