Édesapja kulcsfontosságú szerepet játszott abban, hogy Japnit a műszaki és tudományos területek felé fordult. Azáltal, hogy bátorította a műszaki dolgok iránti érdeklődését, az édesapja is szembeszegült kultúrájának elvárásaival. Bár közösségük ritkán adott bátorítást a lányoknak arra, hogy a reáltudományok területén kezdjenek karrierbe, a férfi teret adott lányának, hogy álmaival kitörjön a hagyományos nemi normák korlátai közül.
Amikor tizenegy éves voltam, apám megmutatta nekem a Facebook forráskódját. Aznap két sorsfordító dologra ébredtem rá. Egyrészt lenyűgözött, ahogy azok a piros és kék kódsorok a Csendes-óceánon átnyúló hidat tudtak teremteni, és összekapcsoltak a világ másik felén élő nagynénémmel. Másrészt pedig megértettem, hogy a technológia nem csupán a képernyőket és az alkalmazásokat jelenti, hanem egy olyan nyelvet is, amelyen testet ölthetnek az ötleteim.
Igen, sokszor. Én voltam az egyetlen lány a számítástechnika szakkörön, így gyakran éreztem magam kívülállónak, és mivel olyan példaképem sem volt, aki hasonlított volna rám, kételkedtem abban, hogy tényleg nekem való a műszaki pálya. Ritkán szólaltam fel, mert féltem, hogy nem fognak meghallgatni. A számítástechnika szakkörön számtalan lehetőségre kellett volna lelnem, de sok közülük teljesen elérhetetlen volt számomra. Mivel Delhiben éltem, nem utazhattam egyedül, így pedig a korombeli fiúkkal ellentétben nem volt túl könnyű részt vennem a késő esti, maratoni programozó rendezvényeken, a reggelig tartó eseményeken vagy az egyetemen kívül megrendezett versenyeken. Ha pedig sikerült is eljutnom egy-egy eseményre, olyankor mindig kívülállónak éreztem magam, és dolgozott bennem az a néma félsz, hogy úgysem leszek elég jó.
Később más műszaki és tudományos területeket is kipróbáltam, például a biológiát. Egyvalami viszont mindig visszahúzott: az alkotás szeretete.
Amikor a tanára megkérdezte, mi az álma, a 14 éves Japnit ezt írta: „Szoftvermérnök szeretnék lenni, és minél több lányt szeretnék arra ösztönözni, hogy az IT-pályát válasszák.” Két évvel később elindította a Go Girl kezdeményezést, amely arról igyekszik gondoskodni, hogy a lányok ne érezzék magukat láthatatlannak vagy kívülállónak, és ne kelljen azt átélniük, mint amit Japnitnak kellett.
Technológiai készségeim nagy részét az interneten szedtem össze. Mindig nagyon korán felkeltem az iskola előtt, hogy oktatóanyagokat és videókat nézzek. Azt szerettem a legjobban az információtechnológiában, hogy milyen szabadon hozzáférhetők voltak az ismeretek; mindent, amire szükségem volt, meg tudtam tanulni az internetről, nekem pedig csak egy laptopra és némi kíváncsiságra volt szükségem.
A középiskolában gyakran én voltam az egyetlen lány a számítástechnika szakkörökön és versenyeken. Néha csak azért szerveztek be, hogy „sokszínűbbnek” tűnjön a csapatunk, emiatt pedig kételkedni kezdtem abban, hogy valóban kiérdemeltem a helyemet, annak ellenére, hogy az interjúkon és programozási kihívásokon mindig jól teljesítettem. Számtalan lehetőséget láttam a közelemben, de gyakran azt éreztem, hogy nem nekem találták ki őket.
Ez az érzés pedig az egyetemen is kísértett. Amikor beléptem a többségben férfiakkal teli tantermekbe, a vállamon éreztem az előítéletek súlyát, és azt a néma félszet, hogy úgysem leszek elég jó.
A Go Girl megalapítása óta teljesen megváltoztak az érzelmeim a közösséghez való tartozással kapcsolatban. Nem vártam ölbe tett kézzel, hogy befogadjanak, hanem inkább építettem egy olyan teret, ahol mások elfogadják, értékelik és támogatják egymást. Ma a Go Girl segítségével azon dolgozok, hogy csökkentsem a műszaki és tudományos területeken a nemek közötti egyenlőtlenséget a hozzáférést, a reprezentációt és az elérhető lehetőségeket illetően. Személyes küldetésem mára olyan szervezetté nőtte ki magát, amelyben több mint 100 önkéntes több mint 2000 fiatal nő pályáját segíti az oktatás és a mentorálás révén. Ezzel egy időben saját MI-startupomon is dolgozom, ahol célom nemcsak a technológiák létrehozása, hanem az, hogy elfoglaljam helyemet az iparág jövőjének megformálói között.
Te ide tartozol. Ne várj engedélyre, hogy elfoglalhasd a helyed, vagy hogy megszólalhass; élj a lehetőségekkel, keress mentorokat, és építsd fel saját közösségedet, ha a környezeted nem fogad be teljesen.
Japnittel a LinkedInen és az Instagramon veheti fel a kapcsolatot. Ha többet szeretne megtudni a Go Girlről, látogasson el a webhelyre.
A Women Who Master azokat a nőket állítja reflektorfénybe, akik eredményeket értek el műszaki és tudományos területeken. A sorozat célja ezen eredmények megismertetése, a jövőbeni vezetők ösztönzése és a technológia területén fennálló, nemek közti szakadék csökkentése.
